Amikor férfiakkal dolgozom, mindig rákérdezek az édesapjukkal való kapcsolatukra. Ugyanis ebből tudok következtetni arra, hogy az illető hogy is áll a saját férfiasságával, mennyire fogadja el önmagát és mennyire tud érett férfiként helytállni az életben. Egy férfi csak akkor tud kapcsolatba kerülni a férfiassággal, ha az apjával kiegyensúlyozott a kapcsolata, megfelelően tud hozzá kötődni és elfogadja őt olyannak, amilyen. Ekkor szabadon tud áramlani az a férfierő, ami az apától és más férfi ősöktől ered.

A férfi minőség, a férfierő ugyanis generációkon át apáról fiúra adódik. Ezt úgy jelenítjük meg, hogy a férfi mögé képzeletben beállítjuk az apját, mégpedig férfiként és apaként. Az apa mögött áll az ő apja, a férfi nagyapja, ugyanúgy apaként és férfiként. Mögötte áll a dédapa, majd az ő apja is. Ugyanúgy az édesanyja apja apaként és férfiként, és ő mögötte is ugyanígy sorakoznak fel a férfi felmenők. Ily módon áramlik és jut el a férfi energia a legfiatalabb generációig, az elöl álló gyermekig.

Ha a férfi nem tiszteli az apját, nincs jóban vele, esetleg megszakítja a kapcsolatot, akkor ezáltal gátat szab a férfi energiák áramlásának és nem tud kapcsolatba kerülni a saját férfiasságával sem. Nem feltétlenül kell egyetérteni az apák tetteivel, helyeselni a viselkedésüket. Tetteikért a felelősséget rájuk hagyjuk és mint életadót tiszteljük őket. Mivel a férfi erőt az apa adja tovább, ha a férfi függetlenül attól, hogy milyen ember az apja, elfogadja őt, akkor ebből az elfogadásból tud ez az erő szétáradni és mindent áthatni.

A fiús anyáknak is nagyon kell ügyelni arra, hogy gyermekeik jó kapcsolatot ápoljanak az édesapjukkal, még akkor is, ha ő ritkán van jelen az életükben. Többek között ezért is káros, ha válás esetén távol tartják fiaikat az apjuktól, ellenük beszélnek vagy éreztetik, hogy nem tisztelik az apát. Nagyon fontos, hogy a fiúk minden helyzetben biztosak lehessenek abban, hogy szabad olyannak lenni, mint az apjuk, hasonlíthatnak rá. Ezt legkönnyebben úgy érhetjük el, ha gyermekeinkben egyúttal az apjukat is tiszteljük.

A fiúk az anyjuk mellett mindig gyermekek maradnak. Anyuka kicsi fiai. A férfiasságot az apjuk mellett tudják megtapasztalni. Éppen ezért az anyjuk hatóköréből el kell jutniuk az apjukhoz, hogy felnőhessenek és teljes mértékben férfiak lehessenek. Egyes népcsoportoknál az anyától az apáig vezető belső utat beavatási rituálékkal segítik elő. A zsidó kultúrában a bar mitzvah során avatják felnőtté a fiúkat és tekintik ezzel a férfi közösség teljes jogú tagjának.

Ha azonban a társadalom nem teszi könnyebbé ezt az utat, akkor is van mód egyéni belső munkával elindulni rajta – még akkor is, ha az apa már régen meghalt. Ez minden férfi számára fontos.