El tudsz képzelni egy olyan munkahelyet, ahol minden nap megmondják, hogy pontosan mit kell tenned, hogyan csináld és mikor végezd el a feladatod? Nem bíznak abban, hogy önálló döntéseket tudsz hozni, minden egyes munkádat ellenőrzik, értékelik és összehasonlítják a kollégáidéval. Folyamatos a megmérettetés és a versengés. Elvárják, hogy addig ülj a helyeden, amíg a főnök meg nem engedi, hogy egy kicsit kinyújtóztasd a végtagjaid, vagy kiszaladj a mosdóba. A munkatársaiddal való beszélgetésnek is megvan a kijelölt ideje.

A nyolc órás munkaidő lejártával haza is viszel munkát és otthon is órákat töltesz el vele, a hétvége sem kivétel. Mindemellett, ha van még rá energiád, sportolsz vagy zenélsz is. A családra, barátokra már végképp nem jut időd, este fáradtan dőlsz be az ágyba, hogy másnap újra kezdhess. Ha mindez túl stresszes lenne és úgy érzed, hogy túl vagy terhelve és nem bírod tovább, nincs lehetőséged felmondani.

Ugye milyen rémisztően hangzik? Ilyen munkahely nincs is. Vagy mégis van? És a gyermeked holnap ott kezd? Ja tényleg, holnap kezdődik az iskola…

Sajnos sok éves tapasztalat mondatja velem, hogy pár hónap és a rendelőben megjelennek a gyerekek. Mert a mai iskolarendszer bizony megbetegíthet.

Vajon mekkora az esély arra, hogy a gyermeked eléd áll és azt mondja: „túl nagy a követelmény, sok a stressz, folyamatosan szorongok, szeretnék itthon és az iskolában is megfelelni, hullámzó a kapcsolatom az osztálytársaimmal, mindez nagyon megterhelő, kérlek segíts”. De ha jól figyelünk ugyanezt „halljuk meg” abból, ha rosszul alszik, gyakran fájlalja a hasát, szorulása vagy éppen hasmenése van, fejfájásra panaszkodik, tartósan fáradt vagy lehangolt. Tapasztalatok szerint a kislányoknál még gyakrabban fordulnak elő ezek a tünetek, mert ők még jobban próbálnak alkalmazkodni az iskolához. És ha kiderül, hogy a panaszoknak semmi szervi oka nincs, akkor gyanakodjunk arra, hogy lelki okok állhatnak a tünetek hátterében.

Segíthetünk gyermekeinknek, ha figyelünk a következőkre:

Elfogadó légkör

Ha elfogadod a gyermekedet olyannak, amilyen, azzal tudod a legjobban erősíteni az önbecsülését. Legalább otthon kapja meg a feltétlen elfogadást, ha már az iskolában olyan sok feltételnek kell megfelelnie.

Elegendő szabadidő

Ne hajszold túl. Nem szükséges minden délután különórára járni. Minél később kezd el zongorázni, annál később hagyja abba:)

Sok mozgás

Feltétlenül sportoljon. Nem lehet eleget hangsúlyozni a mozgásnak mind a testre, mind pedig a lélekre gyakorolt jótékony hatását. Nem kell versenyezni, de a rendszeres sportra megéri időt szakítani.

Biztatás

Ne arra legyél kíváncsi, hogy mit nem tud (azt az iskola majd úgyis kideríti), hanem vedd észre, hogy mi az, ami jól megy neki és abban erősítsd. Segíts neki kideríteni, hogy mi az, amiben sikereket tud elérni és támogasd.

Felelősségvállalás

Az iskola a gyerek dolga, nem érdemes beleszólni. A gyermeked iskolai teljesítménye nem téged minősít, nem attól vagy jó szülő, ha kitűnő tanulót és kiváló sportolót nevelsz. Ha nem ír leckét vagy otthon felejti a tornacipőjét azért vállalja ő a felelősséget.

Önállóság

Engedd önálló döntéseket hozni. Legyen beleszólása a saját életébe. Add meg neki az életkorának megfelelő szabadságot.

Kommunikáció

Beszélgessetek sokat. Még ha a gyermeked nem is túl beszédes, vagy éppen abban a korban van, amikor inkább a barátaival mintsem a szüleivel osztja meg a gondolatait, legyél képben arról, hogy mi történik vele. Mi az, ami feldobja és mi az, ami lelombozza. Hogyan telnek a napjai, kik a barátai, mi érdekli. Így biztosan észreveszed, ha valami nem stimmel vele.

És végül mindig tartsd szem előtt, hogy „a gyerek nem az életre készül, hanem él”!