Nem lehet elég korán elkezdeni a gyereknevelést

Ha azt szeretnéd, hogy a meglehetősen énközpontú kisgyermekből jószívű és másokra is odafigyelő felnőtt váljék, jobb, ha minél előbb megtanítod neki a viselkedés mindenkire nézve, minden esetben kötelező érvényű és univerzális szabályait. Jó, ha idejekorán van némi fogalma arról, hogy mit tartasz helyesnek és milyen viselkedést helytelenítesz.

Találd meg az arany középutat

A hatékony fegyelmezés sem nem megalkuvást nem tűrően merev, sem nem túlságosan engedékeny. Azok a gyerekek, akik olyan családból jönnek, ahol a fegyelmezés teljes mértékig a szülői rendfenntartáson alapul, ugyan behódolnak a szülőknek vagy a felnőtteknek, de kikerülve ezen felügyelet alól totálisan kontrollt vesztenek.

A túlságosan engedékeny szülők elkényeztetett gyermekeiből pedig gyakran önző, durva, kellemetlen, megalkuvásra képtelen felnőttek válnak.

Az arany középút valahol e két véglet között található: igazságos határokat szab, amelyeket határozottan, de szeretetteljesen tartat be.

Szabj határokat

A gyerekeknek szükségük van a határokra. Sokszor nem tudják kontrollálni a viselkedésüket és megijednek ettől. A szülők által állított korlátok biztonságot nyújtanak, ezek kitágítása csak azért, mert „még olyan kicsi a gyerek”, indokolatlan. Azért, mert még kicsi, nem hatalmazza fel arra, hogy tépje a testvére haját vagy összegyűrje a befizetendő csekkeket.

Az, hogy milyen határokat szabsz csak tőled függ, attól, hogy mi a fontos a számodra. Van család, ahol az, hogy nem megyünk fel a bútorra cipővel és hogy csak az asztalnál eszünk, központi kérdés. Máshol az alapvető udvariasság, a „kérem” és a „köszönöm” megtanulása a fontos, mások érzéseinek figyelembe vétele az elsődleges. És van, ahol a szülők személyes holmijaitól való távolságtartás az elvárt. Állíts fel olyan szabályokat, amik eléggé fontosak a számodra ahhoz, hogy be is tudd tartatni a gyerekkel. Természetesen ezek számában is tarts mértéket:)

Annak megtanulása, hogy az életben vannak korlátok létfontosságú egy olyan világban, amely tele van szabályokkal: az iskolában, a munkában, a játékban. Jobb már a korai években megtanulni párat, mint a későbbiek során alkalmazkodni a rengeteg újhoz.

Legyél következetes

Ha ma nem lehet cipővel felmenni a kanapéra, de holnap nem probléma és ha az étkezést megelőzően ma kezet kell mosni, de holnap már nem muszáj, akkor az egyetlen megtanulható lecke mindebből, hogy a világ zavaros és a szabályok nem jelentenek semmit. Ha nem vagy következetes elveszted a hitelességedet. Ha mégis kivételt teszel, magyarázd meg az okát.

Nem a gyerek rossz, csak az, amit tesz

A csíntalan gyermek nem rossz. Mivel még nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, a cselekedetei sem ítélhetők rosszaságnak. Tesztelik a környezetüket, tapasztalataikból, megfigyeléseikből és persze szüleik reakciójából tanulnak. „Mi történik ha kiöntöm a teát a poharamból?” „Mi van a konyhaszekrény mélyén és mi történik ha kipakolom mindazt?” „Vajon anya ugyanúgy reagál most is, mint a múltkor?”

Ha folyamatosan azt hallja, hogy ő rossz vagy kezelhetetlen, akkor az súlyosan rombolja az énképét és az éppen csak épülő önbizalmát. Nem beszélve arról, hogy könnyen elképzelhető, hogy az elvárásoknak megfelelően fog viselkedni: „Ha azt mondják, hogy rossz vagyok, akkor az is leszek.” A gyermeked viselkedését kritizáld, de ne őt magát!

Vidd végig a folyamatot

Nem elég csak felnézni az újságból és a TV zsinórját a konnektorból éppen kihúzni készülő gyerekre kedvesen rászólni, ha azzal nem éred el a kívánt hatást. Ha az első „nem” hatástalan, cselekedj azonnal, főleg az ilyen önveszélyes helyzetekben. Tedd le az újságot, vedd ölbe a gyereket, nézz a szemébe és határozottan mondd el neki: „nem nyúlunk a zsinórhoz, mert veszélyes”. Vidd távolabb a kísértés tárgyától, lehetőleg egy másik szobába és kösd le a figyelmét valami játékkal. Lehetséges, hogy ezt egymás után többször is meg kell majd tenned, bár a legtöbb kisgyerek amit nem lát arról hamar meg is felejtkezik.

Fél szemed mindig tartsd a gyereken

Sose bízz abban teljes mértékig, hogy gyermeked szót fog fogadni. Addig, amíg nem elég idős ahhoz, hogy megértse, hogy mi az ami biztonságos és mi az, ami veszélyes, addig te vagy felelős a testi épségéért. Sose veszítsd szem elől, mindig kísérd figyelemmel, hogy mit csinál.