Érthető, ha egy kisgyermek, aki világ életében kizárólagosan élvezhette a szülei figyelmét és szeretetét, nem igazán örül annak, ha egy trónkövetelő tűnik fel a láthatáron. Az is elfogadható, ha minderre különféle „furcsa” viselkedéssel reagál, úgy mint regresszió (egy korábbi fejlettségi szintre való visszaesés pl. a szobatisztaság, beszéd vagy viselkedés területén), szembenállás a szülőkkel, az új kis jövevény elutasítása, alvászavar, evés problémák, magatartászavar.
Ha tisztában is vagyunk vele, hogy ez normális viselkedés, attól még nem lesz kezelhetőbb a gyermekünk, vagy egyszerűbb az összeszokás. Jó, ha tudjuk, hogy vannak olyan eszközök, amelyekkel segíthetünk nekik, hogy könnyebben éljék meg az egyetlen gyermek státuszából a testvérség állapotába vezető utat.
Engedd babának lenni
Hadd ölelgessen, hadd sírjon, hadd aludjon az öledben, cumizhasson ismét, ihasson cumisüvegből újra, hadd kóstolja meg az anyatejet. Ne szídd le azért, ha újra baba akar lenni, ne kelljen mindig nagy testvérként viselkednie, ezzel úgyse érünk el változást, csak meghosszabbítjuk ezt az átmeneti időszakot. Inkább légy megértő: „Megértem, ha újra bébi szeretnél lenni, nekem is úgy tűnik, hogy mindenki többet foglalkozik egy kisbabával.” Mondd el neki, hogy ő mindig is a te kisbabád marad, még ha idősebb is lesz, akkor is, és nem muszáj pusztán azért babaként viselkednie, hogy több ölelgetést és figyelmet kapjon tőled. Vedd ölbe gyakran, szeretgesd, simogasd, a testi kontaktus sokat számít.
méltányold a nagyfiús / nagylányos viselkedést
Dicsérd meg, ha valami olyat csinál, amit a babák nem tudnak: egyedül felveszi a cipőjét, késsel, villával eszik vagy segít neked sütit sütni. Hívd fel a figyelmét, hogy milyen jó, hogy ő már ilyen nagy gyerek, így együtt tudtok fagyizni, strandolni, cirkuszba menni, míg a kistestvér ezekben a programokban még nem tud részt venni.
Segíts megfogalmazni az érzelmeit
Mondd el neki, hogy megérted, ha dühös, veled is előfordul, hogy dühös vagy és ilyenkor segít, ha beszélsz róla. Adj neki lehetőséget, hogy levezesse a dühét. Az is jó, ha papírt és színest adsz neki és biztatod, hogy rajzolja le azt, ami bántja. Fejezze ki rajzban az érzéseit, ha nincsenek még rá megfelelő szavai. A bábozás és a különféle szerepjátékok is a segítségünkre lehetnek ilyenkor.
Add meg neki azt a mértékű figyelmet, amit szeretne
Az elsődleges ok, amiért a nagyobb testvér ismét baba szeretne lenni az az, hogy látja, mekkora figyelmet kapnak a babák. Ha kérés nélkül megadod neki ezt, lehet, hogy meg tudod előzni a hisztit és azt, hogy ő maga is baba akarjon lenni. Olvass neki mesét, miközben szoptatsz, menjetek le a játszóra, amíg a babakocsiban alszik a kistestvér, segíts neki tornyot építeni, amíg a másik kezeddel ringatod a babát. Ne szabj határt a kreativitásnak! 🙂
Ha van segítséged, használd ki! A szoptatáson kívül minden teendőt el tud látni a párod vagy a nagyszülők, amíg te a teljes figyelmedet az első szülöttnek szenteled. Ne feledd, a kisbabák igényeit sokkal egyszerűbb kielégíteni, mint a nagyobbacska gyermekekét.
Figyelj arra, hogy ugyanakkora figyelemben legyen része a nagynak is, amikor a rokonok és ismerősök babanézőbe jönnek. Bontsa ki ő a kicsinek szánt ajándékokat, akár ki is próbálhatja őket. Mutassa meg ő az új babaszobát a vendégeknek és figyelj arra is, hogy az ő albuma is előkerüljön, amikor a baba fényképeit mutogatod.
Vond be a babázásba
Kevésbé érzik kirekesztettnek magukat azok a nagy testvérek, akik segíthetnek az anyukájuknak és részt vehetnek a kicsi gondozásában. Adj neki olyan feladatot, amiben ügyes tud lenni, például szórakoztathatja a babát (persze ne akkor bízd meg ezzel, amikor a kicsinek épp rossz kedve van vagy fáj a hasa), párosíthatja a pici zoknikat, kirakhatja a polcra a pelusokat. Előkészítheti a krémet a pelenkázásnál vagy megmoshatja a kis lábakat a fürdetésnél.
Bátran kérd ki a véleményét a picivel kapcsolatban: „Szerinted éhes már Petike? Gondolod, hogy itt az alvásidő? Megetessük már a kisöcsit?” Amikor gügyög már a kicsi, kérd meg a testvérét, hogy „tolmácsoljon” neked.
Persze sose erőltesd, hogy segítsen, mindig érdemes megkérdezni, hogy van-e kedve közreműködni a pelenkázásban, fürdetésben vagy etetésben. És mindig csak olyan feladatokkal bízd meg, amelyek nem haladják meg a képességeit és amiket még magabiztosan el tud végezni. Sose bízd rá a babát az idősebbre, ne hagyd őket egy percre se egyedül!
Minimalizáld a változásokat az életében
Épp elég változás a nagyobb gyermek életében, hogy egykéből nagy testvér vált belőle, egyelőre elég ezzel megküzdenie. Ha tudod, biztosítsd a további állandóságot az életében. Ne változtass a napirendjén, járjon ugyanabban az időben oviba, különórákra. Ha eddig te öltöztetted reggelente, ne kelljen mostantól egyedül készülődnie. Tartsátok meg az esti lefekvés rituáléját is ugyanúgy, mint eddig. Ha azelőtt az ágyban még összebújtatok és meséltél neki, próbálj meg továbbra is időt szakítani erre. A kisbabák napirendje eleinte még igen rugalmas, alkalmazkodjon inkább ő a nagyobb testvér(ek)hez.
Vajon jó testvérek lesznek?
Amikor mi a testvéremmel veszekedtünk, anyukám mindig azt mondta, hogy ne csináljuk, mert az neki fáj. Sose értettem, hogy mi fáj neki azon, ha mi papírvágó késsel kergetjük egymást a lakásban, vagy ha egymás haját tépjük. Most már dereng.
Mi olyanok voltunk, mint a víz és a tűz. Ő például magnónál szeretett tanulni, amíg én a csendet preferáltam volna. Cserébe este sokáig olvastam, tudva, hogy ő csak a sötétben tud elaludni. Hullám hegyek és völgyek váltották egymást a kapcsolatunkban, és ez ma sincs másként.
Az én gyerekeim viszont szuperül kijönnek, a legjobb barátok, alig van veszekedés, imádják egymást. Pedig ebből a szempontból én se nevelem őket másként, mint ahogy azt az anyukám tette velünk. Nincs recept, nincsenek titkos hozzávalók és egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem is feltétlenül rajtunk, szülőkön múlik ez.
A cél egyértelmű, az oda vezető út bizony göröngyös, de végigmenni rajta az egyik legszebb kihívás az életben.