Sok szülő sokkal jobban megrémül attól, ha a gyereke harap, mint attól, ha verekszik. Pedig mindkét viselkedést ugyanaz az érzés váltja ki: a frusztráció, amiért nem kellőképpen tudja befolyásolni a környezetét vagy kifejezni az akaratát és hogy mit is szeretne. Nem beszélve arról, hogy egy jó harapás mindig meghozza a kívánt hatást:)!

Persze néha ennél sokkal ártatlanabb okból is haraphat egy gyerek, pl. hogy ily módon is felfedezze a világot („Vajon milyen íze van Balázska fülének? Ugyanolyan, mint anya karjának?”). Vagy az érzelmesebbje tisztán a szeretet kifejezéseként harap bele a szeretett személybe. De lehet jele ez az unalomnak, a fáradtságnak, az éhségnek vagy a fogzásnak is. Vagy éppen a beszoktatás alatti elkeseredettségnek. És mint sok más egyéb nem kívánt viselkedés, egyszerűen a figyelemfelkeltés eszközéül is szolgálhat.

Mindenesetre jómagam csak hírből ismerem a játszótéren üldögélő anyukák mindent megtárgyaló, nyugis beszélgetéseit. Én soha sem lehettem közöttük, mindig résen kellett legyek, nehogy a kisfiam belekostóljon valamelyik kis játszótársába. Valahol az első és a harmadik életév között szokott megjelenni ez a viselkedés. A legtöbb gyereknél néhány próbálkozás után elmarad, de van akinél komoly gondot okoz a harapás a közösségbe való beilleszkedés során.

Akkor álljon itt néhány jó tanács a kis Drakulák megfékezéséhez:

Adj neki valami rágcsálni valót

Néha csak azért harap egy gyerek, mert éhes. Próbálj enni adni neki, mielőtt társaságba mennétek.

Soha ne harapj vissza!

Ugyanúgy, mint a visszaütés, a visszaharapás is összezavarhatja a gyereket. A harapásoddal azt közvetíted felé, hogy rendben van ha megharapod azt, akire mérges vagy, míg a szavaiddal az ellenkezőjét mondod. Még ha csak egyszer is harapod meg azzal a szándékkal, hogy megmutasd neki mennyire fájdalmas, nagyon valószínű, hogy nem tudja még összekötni a saját fájdalmát azzal, amit mások éreznek. A harapásoddal ugyan fájdalmat okozol neki vagy megijeszted, de nem valószínű, hogy visszatartod őt attól, hogy újra harapjon.

Cselekedj azonnal

Rögtön válaszd szét a harapót az áldozatától. Először a „sérültet” lásd el és csak utána kezdj a fegyelmezésbe. Ne reagáld túl, ne kiabálj és ne kezdj bele hosszas előadásba. Egyszerűen vond félre a gyereket és nyugodtan de határozottan mondd el neki: „Légy szíves ne harapj mert azzal fájdalmat okozol. Megharaptad Balázskát és ez most fáj neki.” Segíts neki megtalálni azokat a szavakat, amelyekkel kifejezheti az érzéseit. „Megértem hogy dühös vagy. Lehet haragudni, de nem szabad harapni azért, mert haragszol. Próbáljuk meg kitalálni, hogy milyen más módon szabadulhatnál meg a harag érzésétől.”

Viselkedj te is egyértelműen

Ha otthon játék közben szabad harapni, sőt, te is játékosan harapdálod a lábujjait, aztán pedig leszidod, mert megharapja a játszótársát, azzal csak összezavarod a gyereket. Egyszerűbb, ha egyszer és mindenkorra betiltod a harapást.

Vedd a harapást komolyan

Sok szülő nem állja meg nevetés nélkül, amikor gyermeke olyan édesen harap belé előszőr. Ennél jobb biztatást viszont nem is adhatunk a folytatásra. Tartsuk inkább vissza a nevetésünket.

Próbáld minimálisra csökkenteni a frusztrációval járó helyzeteket

Én is ezt tettem a játszótéren: mindig arra figyeltem, hogy minél kevesebb ütközési felület legyen a gyerekem és egy másik gyermek között. Ha elvették a lapátját arra bíztattam, hogy adja csak nyugodtan kölcsön és esetleg ő is kérjen cserébe valamit. Minden pozitív megnyilvánulását örömmel fogadtam és duplán dicsértem.

Minél több olyan készséget segítesz elsajátítani a gyerekednek, amelyek csökkentik a frusztrációt, annál jobban megelőzheted az agresszív kitörés valószínüségét: legyen minél gyakorlottabb az öltözködésben, evésben, közös játékban, szociális viselkedésben.

Az agresszió kezelésével a későbbiek során még bővebben fogok foglalkozni.

Oszd meg velünk a tapasztalataidat facebookon!