Ahogy az előző cikkemben igértem, most azt járom körül, hogy hogyan tudjuk mi, szülők erősíteni a gyermekeink önbecsülését. Mire kell figyelnünk ahhoz, hogy önbizalommal teli, magabiztos felnőttek váljanak belőlük.

Feltétel nélküli elfogadás

Hol máshol, mint a családon belül kaphatják meg gyermekeink azt a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, amely azt sugallja, hogy „Szeretlek, bármit is teszel!”.

Még ha legbelül így is gondoljuk, biztos, hogy ezt ők is érzik?

Odafigyelés

Mindegy, mennyire vagy magabiztos, meg fogod kérdőjelezni, hogy mennyit érsz, ha gyermekkorodban rendszeresen mellőztek a szüleid, az osztálytársaid a buliban, majd később a munkatársaid az értekezleteken, vagy a barátaid a közös beszélgetések alkalmával. Egy gyereknek szintén figyelemre van szüksége ahhoz, hogy értékesnek tartsa magát. Beszélgess a gyermekeddel és valóban figyelj rá, amikor mondani szeretne valamit.

Lehet, hogy túl gyakran mondod, hogy „most nem érek rá”?

Kompetencia

Nem kell kérés nélkül állandóan tanácsokat osztogatni vagy mindenben azon nyomban a gyermek segítségére sietni. Érdemes hagyni, hogy önmaga találja meg a kérdéseire a választ, hogy a saját próbálkozásain keresztül jusson el egy-egy probléma megoldásához. Az ezekre a kihívásokra adott sikeres válaszok hozzák meg az önbizalmat és az önmagunkkal való megelégedettség érzését.

Az is a gyerek magabiztosságát növeli, ha megtanul egyedül játszani és megtapasztalja ezáltal a függetlenséget, azt, hogy nem kell mindig mások társaságát keresnie ahhoz, hogy jól érezze magát. Jó társaság lehet önmaga számára is.

Ha úgy alakítod ki a lakásotokat, hogy a gyermeked is elérje a mosdót, egyedül is elő tudja venni a ruháit, fel tudjon öltözni, segíteni tudjon neked a konyhában, azzal növeled a kompetencia érzését.

Biztos, hogy nap mint nap a te gyerekedet is elegendő sikerélmény éri ahhoz, ami által növekedni tud az önbizalma?

Tisztelet

A gyermek önbecsülése azon fog alapulni, ahogy a környezete tiszteli őt. Gondoskodj róla, hogy a család megbecsült tagja lehessen, akinek az érzései, gondolatai, kívánságai egyenlő mértékű figyelmet kapnak. Fejezd ki a tiszteletedet azzal, hogy nem helyezed rendszeresen előbbre a munkádat, társadalmi életedet, háztartási teendőidet a gyermeked igényeinél. Ez különösen nehéz a gyermeküket egyedül nevelő szülők számára, de az ebbe fektetett energia később megtérül.

Önbecsülés

Légy te a példa az egészséges önbecsülésre: ne nyilatkozz becsmérlően magadról, a döntéseidről, a kinézetedről. Tartsd becsben a testedet és az egészségedet: tartózkodj a káros szenvedélyektől, cigarettától, drogtól, mértéktelen evéstől. A megfelelő önbecsüléssel rendelkező szülők gyermekei is kellő tisztelettel fognak viseltetni maguk iránt.

fogadd el

Rossz egy gyermeknek egyfolytában azt hallgatni, hogy a szomszéd gyerekek, barátok csemetéi, osztálytársak, testvérek mind jobban fejlődnek, ügyesebben csúszdáznak, hamarabb járnak, okosabban viselkednek, mint ő. És ez nem csak a negatív összehasonlításra, de a pozitívra is igaz.

Az a gyerek, aki naphosszat azt hallja, hogy ő mennyivel ügyesebb, okosabb, jobb, mint a többiek, annak később nagyon nehéz lesz megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Nem beszélve arról, hogy akik el is hiszik ezeket, hajlamosak lesznek arrogánsan viselkedni, ami egyenes út a kiközösítéshez és a magányhoz. Ez szintén nem jó alap a megfelelő önbecsüléshez.

Fogadd el a gyermekedet olyannak amilyen, a maga egyediségével és támogasd abban, amiben jó és tehetséges.

Reális elvárások

Ha túl korán vársz el olyat a gyermekedtől, amit még nem tud megtenni (szobatisztaság, betűk felismerése, önálló evés) azzal csak a kudarcélményt erősíted benne. Ugyanakkor, ha túlságosan keveset vársz el tőle, az nem fogja motiválni arra, hogy a legjobbat hozza ki magából.

Ha megtalálod a megfelelő egyensúlyt – olyan elvárásokat állítasz, amelyek figyelembe veszik a gyermeked életkorát és képességeit, valamint reális kihívások elé állítják – azzal támogatod a legjobban az egészséges önbecsülésének a kialakulását.

Határok

Ha nem vagy következetes és ma megengeded mindazt, ami tegnap még tilos volt, azzal összezavarod és elbizonytalanítod a gyermekedet. Ha tudja, hogy mik az elvárások vele szemben és, hogy hol a határ, akkor érzi magát biztonságban és lesz magabiztos.

Érzések kifejezése

Amilyen fontos, hogy elfogadd a gyermeked személyiségét, képességeit, ugyanolyan fontos, hogy elfogadd az érzéseit is – még az olyan negatív és nehezen kezelhetőeket is, mint a féltékenység vagy a düh. Tanítsd meg, hogy hogyan tudja elfogadható módon kifejezni ezeket, inkább, mint hogy kritizáld vagy az érzelmei elfojtására kényszerítsd.

Ezzel is segíted, hogy felnőtt korára könnyebben tudja majd kifejezésre juttatni az érzéseit és ezáltal jobban tudja kifejezni önmagát is.

Hibázni szabad

Aki döntéseket hoz, az néha hibázni is fog. Ez pedig része a tanulási folyamatnak. Ha elveszed a lehetőséget a gyermekedtől, hogy hibázzon, akkor elveszed attól is, hogy tanuljon ezekből. Ha kiderül, hogy rosszul döntött, ne törd le az önbizalmát azzal, hogy azt mondod „én megmondtam” , „előre tudtam, hogy így lesz”.

Tudasd vele, hogy senki sem tökéletes – és ez így van jól. Legközelebb majd máshogy lesz.

Építő kritika

A kritikának tanítania kell és nem pedig megbántania, annak érdekében, hogy építse az önbecsülést nem pedig, hogy lerombolja azt.

Sokszor leírtam már, hogy a viselkedést kritizáljuk, ne a gyermeket! A gyerekeknek érezniük kell, hogy a szülői szeretet nem visszavonható és nem szűnik meg csak azért, mert ők éppen rosszul viselkedtek. Ezért mindig a viselkedésére tegyünk megjegyzést (nem szép dolog verekedni) és ne a gyerekre (rossz kisfiú vagy).

Bánj szűkösen a kritikával! Természetesen egy kisgyermeket sokszor kell fegyelmezni, mégis, ha folyamatosan kivetni valót találunk a viselkedésében, az alááshatja az önbecsülését – legtöbbször anélkül, hogy javítana a viselkedésén. Az a gyerek, aki gyakran hallja, hogy ő milyen rossz, még a végén el is hiszi és törekedni fog arra, hogy megfeleljen ennek az elvárásnak.

Minden nap találj valamit, amiért megdicsérheted a gyermeked!