Honnan tudhatod, hogy szükséged van családfelállításra?

Folyamatosan párkapcsolati gondokkal küzdesz? Nem érzed jól magadat a munkahelyeden? Nem találod a gyermekeddel a hangot? Állandóan kifolyik a pénz a kezedből? Netán olyan betegségtől szenvedsz, aminek az orvosok nem találják az okát?

Ha nem tudod megfogalmazni a céljaidat, vagy nem látod a hozzájuk vezető utat, ha nem úgy alakul az életed, ahogy szeretnéd és segítséget kérnél az akadályok elgörgetéséhez és az erőforrásaid mozgósításához, akkor érdemes kipróbálnod a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő családállítás módszerét.

A Bert Hellinger nevével fémjelzett családállítás abból a feltételezésből indul ki, hogy életünkre igen nagy befolyással bír felmenőink sorsa. Mintha lenne egy közös családi lélek, ahol bizonyos törvények uralkodnak, melyek ha megsérülnek, generációkon át negatív hatással vannak a család tagjaira. Ezért ha problémáinkra a saját élettörténetünk alapján nem találunk magyarázatot, érdemes fellapozni a családi fényképalbumot!

Mik is ezek a családban uralkodó törvények?

A kötődés törvénye: ha valakivel valami életbevágóan rossz történik, vagy nehéz sors jutott neki, akkor egy később született másik családtag átveszi, sajátjaként éli meg ezt a nehéz sorsot. A családi rendszerben beindul egy teljesen tudattalan és igazságtalan kiegyenlítődésre való törekvés, melynek következtében, ha korábban valahol felborul az egyensúly, az utódok a saját életükkel próbálják helyrebillenteni azt: elkezdenek ugyanúgy élni, érezni és viselkedni, mint azon felmenőjük, akinek a nehéz sors jutott, akit kiközösített a család, aki korán meghalt, stb. Így ezek a kötődések tudat alatt meghatározzák az egyén életútját, viselkedését és érzéseit.

Mi számít nehéz sorsnak? Ilyen, ha valaki nem tudott megszületni (vetélés, abortusz) vagy nem tudott teljes életpályát leélni (csecsemő-, gyermek-, fiatalkori halál), továbbá: kitagadottság, pszichés, vagy más súlyos, halálos betegség, baleset, öngyilkosság, mozgáskorlátozottság, árvaság, örökbefogadás, elszakítottság szülőktől, gyerekektől, továbbá háborús, politikai tragédiák, üldöztetések, kitelepítések, stb.

Az odatartozás joga: a klán minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a többiek a családhoz tartozónak ismerjék el. Ha azonban valakit igazságtalanul kizárnak a családból, mert annak életmódja nem felel meg a család morális elvárásainak (bűncselekményt követ el, börtönbe kerül), vagy valakiről nem beszélnek, mert emléke annyira fájdalmas (pl. egy kisgyermek korai halála), annak súlyos következményei lesznek a következő generációkban. Akit kitagadnak a családból, azt általában egy később született családtag képviseli majd, aki az övéhez hasonló sorsot vállal magára.

Kik tartoznak a klánhoz? A vér szerinti rokonok, azaz testvérek, szülők, a szülők testvérei, nagyszülők, nagyszülők testvérei, dédszülők, stb. Nem vér szerinti klánhoz tartozók: a szülők előző fontos kapcsolatai, a nagyszülők előző fontos kapcsolatai (ők azok, akik áldozatukkal hozzájárultak, hogy megszülethessünk), és mindenki, aki élet-halál kérdésben érintett, például családtagok megmentői, vagy gyilkosai, a családtagok által megmentettek, vagy megöltek, olyanok, akik nehéz sorsából a család valami módon profitált. A kötődés annál erősebb, minél közelebbi a rokonsági fok, és minél nehezebb (volt) az adott családtag sorsa.

Az érkezési sorrend hierarchiája: minden egyes tagnak megvan a maga helye a családban, akik pedig előbb születtek, bizonyos előjogokkal rendelkeznek. Egy gyerek például nem avatkozhat bele a szülei sorsába, azaz mindenki csak a saját, őt megillető helyen élhet teljes értékű életet. Ha azonban itt sérül a rend, és egy gyermek azonos szintre kerül a szüleivel (pl. az elvált szülő beavatja gyermekét a párkapcsolati gondjaiba) vagy a szülő fölé kerekedik (megpróbálja szüleinek mindazt megadni, amit ők nem kaphattak meg a szüleiktől), akkor az egyén nem tudja a saját életét élni, nem tudja megélni a gyerek-létet, amit valószínűleg később, a párkapcsolataiban fog pótolni.

Az adok/kapok egyensúlya biztosítja a kapcsolatok fennmaradását, fejlődését. Amennyiben a jóból mindig egy kicsit többet adunk vissza, a rosszból pedig mindig egy kicsit kevesebbet, akkor tud fejlődni egy kapcsolat. Aki a tartozást nem tudja kiegyenlíteni és egyre több adóssága halmozódik fel a partnerével szemben, az csak úgy tud megszabadulni ettől, ha kilép a kapcsolatból. Ezért van az, hogy az lép le hamarabb, aki csak kapott meg elfogadott a párkapcsolatban.

Az elfogadás és adás kiegyenlítése csak egyenrangúak között lehetséges, ezért szülők és gyerekek között más a helyzet. A gyerekek mindazt, amit a szüleiktől kaptak, a saját gyermekeiknek adják majd tovább.

Hogyan zajlik az állítás?

Első lépésben a kliens röviden elmondja a problémáját és az állításvezetővel közösen meghatározzák az állítás célját, a felállítandó rendszerelemeket, majd a kliens kiválaszt a csoportból ezen elemeknek egy-egy képviselőt. Innentől a kliens csupán megfigyelő marad és hagyja, hogy mindaz, amit az állításvezető és a képviselők mondanak és tesznek, hasson rá.

A csoport tagjai általában nem ismerik egymást, továbbá kevés információt kapnak attól a személytől is, akinek a problémájával dolgoznak, kizárható tehát, hogy a képviselők eljátsszák mások élettörténetét. Mégis, a felállított képviselők a számukra kiválasztott helyen hozzáférnek az adott családtag érzéseihez és kapcsolódásaihoz.

Általában az állításvezető egymás után megkérdezi a képviselőket, hogy hogyan érzik magukat a helyükön. A megszemélyesített családtagok viszonyáról az árulkodik, ha a megszemélyesítő például fázik, borzong, melege lesz, zsibbad az egyik karja, vonzza, taszítja valaki személye, stb.

Az állításvezető a szereplők mozgatásával, és új elemek beállításával folyamatosan változtatja a kezdő képet, olyan állapot elérésére törekszik, amelyben a feltett kérdésre megoldás mutatkozik. A végső fázisban a kérdező maga is beállhat a képviselője helyére, hogy belülről is megtapasztalhassa a kialakult helyzetet.

A családállítás egyéni terápiában, bábuk és papírlapok segítségével is megvalósítható. Ilyenkor a kliens is aktívan részt vesz a munkában, a terapeutával együtt egymás után ráállnak a családtagokat megszemélyesítő papírlapokra és ily módon átérzik, hogy hogyan érezheti magát a megjelenített családtag. A családállításnak ez a formája nem olyan intenzitású, mint a csoportban végzett munka, de megfelelő koncentrációval és odafigyeléssel szintén hatékony és eredményes.

Milyen problémák esetén lehet hatásos a családállítás?

Természetesen ez a módszer sem csodaszer, nem minden kliensnél és nem minden esetben jelent megoldást. A testi és lelki bajok hátterében ugyanúgy állhat a saját élettörténetben keresendő ok, mint a többnyire tudattalan sorsátvétel. A tapasztalatok alapján a következő esetekben szokott pozitív változást hozni a családállítás: párkapcsolati problémák, ismétlődő minták, válás, terhességtől, gyerekvállalástól való félelem, szülő-gyerek kapcsolat tartós zavarai, munkahelyi problémák, nehéz élethelyzetek, döntések.