Amennyiben van a környezetedben olyan kisgyerek, aki mérgében csíp, rúg, harap és előfordul, hogy verekszik is, akkor neked szól ez a cikk. Ha viszont téged csak tündérek vesznek körül, vagy esetleg te magad vagy az, aki angyali nyugalommal tudja az ilyen viselkedést kezelni, akkor felesleges tovább olvasnod.

Ellenben ha értetlenül állsz az előtt, hogy hogyan eshet annyira messze az alma a fájától, amikor ti olyan szelíden bántok a gyermeketekkel ő pedig mégis olyan agresszívan viselkedik és fogalmad sincs, hogy hogyan kezeld a helyzetet, akkor számodra feltétlenül hasznos lehet ez a cikk.

Valahol a második életév közepén jelenik meg az agresszív viselkedés a gyerekeknél. Ilyenkor sok szülő megretten, pánikra viszont semmi ok, nagyon valószínű, hogy csak életkori sajátságról van szó, amiből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni!

Először is nézzük meg, hogy mi válthat ki agresszív viselkedést

Önállóságra való törekvés. Ahogy egyre idősebb lesz a gyermek, annál jobban tágul a mozgástere (játszótér, bölcsi, sportfoglalkozások) és ezzel együtt a szárnyait is elkezdi bontogatni. Szeretne mindinkább nagynak és fontosnak látszani:)

Frusztráció. Elkeseredik, ha nem tud olyan mértékben hatni a környezetére, ahogyan szeretne és erre csak a már bevált módokon tud reagálni: megharapja a játszótársát a homokozóban, ha nem ereszti el a nála lévő játékot, vagy pedig megüti azt, aki el szeretné venni az övét és az is megeshet, hogy félrelöki a testvérét az útból, ha nem látja tőle a tévét.

Egoizmus. Önző és híján van még az empátiának – ami teljesen természetes ebben az életkorban, amikor önmagát tartja a világ közepének és nem törődik másokkal. Többségük egyelőre inkább tárgyként, mint érző, egyenrangú emberként kezeli a társait.

Önkontroll hiánya. Még ha valamikor (valahol a harmadik életévben) meg is érti, hogy ha megüti a másikat, akkor se tudja még kontrollálni az indulatait. Ha a munkahelyeden valaki keresztbe tesz neked és ezért legszívesebben behúznál neki egyet, akkor se teszed, mert visszatartanak a már jóval korábban beléd ivódott társadalmi együttélés szabályai. A gyerekben ugyanezek a késztetések vannak, amikor úgy érzi, hogy valaki áthúzza a számításait, csak ő még nem tanult meg bánni ezekkel az indulatokkal.

Még nem képes előre látni a következményeket. Lehet, hogy miután sikerült megsiratnia a társát sajnálni fogja, de nem látja még előre ezt a nem kívánt következményét annak, ha megüti, mert elvette a játékát.

Szociális készségek hiánya. Ezek nem velünk születnek, hanem tapasztalat útján tanuljuk őket, szerepjátékokkal és a felnőttek útmutatásai alapján.

Szóbeli kifejezőképesség hiánya. A gyermek még nem képes szavakkal kifejezni az érzéseit, kívánságait, szükségleteit vagy megbeszélni a problémáit. A tettekkel egyelőre még egyértelműbben tudja kifejezni magát, mint a szavakkal.

Egyszerűen csak teszteli, hogy hogyan tud hatni a környezetére. A verekedés lehet csak egy egyszerű környezeti kísérlet eredménye: „Hm. Amikor legutóbb megütöttem Pistikét sírt. Vajon Klárika is sírni fog, ha megütöm?”

 A normál agresszióra további külső tényezők is kedvezőtlenül hatnak, mint például:

• alváshiány: amennyiben nemrégiben hagyott fel a délutáni alvással és még nyűgös napközben, vagy rosszul aludt éjszaka, vagy az elalvás körül voltak nehézségei
• éhség: túl hosszúra nyúlt idő két étkezés között (vagy túl sok cukor fogyasztása)
• betegség: lehet, hogy épp kitörni készül rajta valami, vagy épp hogy most lábal ki egy betegségből
• nyugtalanító változások a mindennapi életben: lehet ez egy költözés vagy hogy elutaztak a szülei és valaki más vigyáz rá éppen
• nem megfelelő odafigyelés: az a gyermek, aki nem kap túl nagy figyelmet, amikor jól viselkedik, előfordulhat, hogy épp az ellenkezőjével próbálja felhívni magára a figyelmet
• túlságosan agresszív légkör: ha a gyermek környezetében élők maguk is durván viselkednek, az csak táplálja a gyermek agresszióját
• túl szabályozó környezet: ha a gyereknek sosincs lehetősége saját döntéseket hozni, azzal csak nő benne a frusztráció és ezzel együtt az agresszióra való hajlam is

 

A gyerekeknek nekünk kell megtanítani, hogy hogyan tudják kezelni az agressziójukat. Lássuk, hogyan könnyíthetjük ezt meg a számukra:

Legyenek világos szabályok

Amikor olyan helyzetbe kerültök – mérgében feléd lendíti a kezét, láttok a játszótéren verekedő gyerekeket vagy megüti a testvérét – magyarázd el neki, hogy ha mérges, vagy el szeretne dönteni egy vitás kérdést, esetleg meg szeretne szerezni egy játékot, a fizikai erő bevetése nem megengedett. Megütni, bántani a másikat egyáltalán nem elfogadható. „Sose ütünk meg másokat!” – ha elég sokszor ismételjük, remélhetjük, hogy egyszer csak átmegy az üzenet és elérjük a célunkat.

Mutass jó példát

Ha te idegességedben, vagy türelmetlenségedben megráncigálod, lökdösöd a gyereked, vagy netán eljár a kezed, akkor hajlamosabb lesz ő is legközelebb ugyanígy viselkedni, ha mérges vagy frusztrált lesz. Próbálj meg mindig határozott, de gyengéd lenni, még akkor is, ha ideges vagy.

Vedd észre azt is, amikor jól viselkedik

A verekedéssel, harapással, agresszív viselkedéssel mindig fel tudják magukra hívni a figyelmet még azok a gyerekek is, akikre ha jól viselkednek egyáltalán nem figyelnek a szüleik. Akik úgy érzik, hogy nem kapnak elég figyelmet, hamar megtanulják, hogy mivel vívhatják ki maguknak a nagyobb odafigyelést. Próbáld ki, hogy a jó viselkedésre koncentrálsz (dicsérsz, mosolyogsz, ölelsz) és a rosszra kevesebb figyelmet fordítasz (azon kívül, hogy közbeavatkozol és röviden, de határozottan fegyelmezel).

Segíts kifejezni az érzéseit

Minden érzés (nem úgy mint néhány tett) helyénvaló és kifejezhető. Magyarázd el, hogy az rendben van, ha dühös, mert elvették a játékát vagy mert nem kapja meg, amit szeretne, de emiatt verekedni, harapni vagy meghúzni a másik haját nem megengedhető. Segíts kifejezni az érzéseit, valahogy így: „Miért ütötted meg? Haragszol rá? Miért lettél dühös?” Egyelőre nem kell letiltani az „utállak, csúnya vagy” kifejezéseket se, mert még mindig elfogadhatóbb formája ez az érzelmek kifejezésének, mint egy pofon. A csúnya szavak használatáról akkor lehet majd leszoktatni, amikor már különbséget tud tenni az önkifejezés és a gorombaság között. Persze te is járj elöl jó példával és kerüld a káromkodást.

Előzd meg az agresszív viselkedést

Bármely életkorban egy fáradt gyerek mindig ingerlékenyebb. Ha tudod, hogy gyermekednél mikor jön el ez a periódus (legtöbbjüknél a késő délutáni, kora esti órákban) ne tegyél programot ekkorra és fokozottabban figyelj rá.

Száműzd az unalmat

A tétlen gyerekek találják ki a legnagyobb csínytevéseket. Ha előre látod ezeket a helyzeteket előzd meg azzal, hogy lefoglalod a gyereket mielőtt ő állna elő valamivel.

Minimalizáld a frusztrációt

A kisgyermekek legtöbb agresszív viselkedése a frusztrációhoz köthető. Segíts a gyermekednek mindazon készségeket elsajátítani, amelyek könnyebbé teszik a mindennapjait (önálló öltözködés, étkezés, együtt játszás). Ezáltal nem csak a frusztrációt, de az agressziót is csökkentheted az életében.

Járj elől jó példával

Ha azt látja a gyermeked, hogy te milyen felnőtt módon kezeled a konfliktusaidat: kompromisszumot kötsz konfrontáció helyett, szavakba foglalod az érzéseidet és nem vagy erőszakos, akkor ő is megtanulja, hogy ugyanígy viselkedjen legközelebb. Ha mégis elveszítenéd a türelmedet később ne felejts el elnézést kérni érte.

Tudd, mikor kell kimaradni

A gyerekeknek is meg kell tanulni, hogy hogyan működnek az emberi kapcsolatok és hogyan oldja meg önállóan a konfliktusait. Ezért jobb fölöslegesen nem beavatkozni a vitás helyzetekbe, hacsak nem úgy látod, hogy túlságosan elfajulhatnak a dolgok. Ha a frusztráció gyorsabban épül, mint a szociális kapcsolatok, akkor érdemes az egyezkedésre és kompromisszum készségre megtanítani a feleket:) Ha pl. egy autón harcolnak behozhatsz egy másikat, hogy mindkét felet elégedetté tegyed. Vagy ha az egyetlen kismotoron vitatkoznak, akkor javasolhatod, hogy cseréljenek minden kör után. Ha nem hajlandóak osztozkodni tedd el nyugodtan a motort és találj ki valamilyen általad felügyelt játékot.

Tudd, mikor kell beavatkozni

Ha a vitás kérdés békés rendezése kilátástalanná válik és ha úgy érzed, hogy előbb utóbb valaki meg fog sérülni, természetesen lépjél közbe. Ha a te gyereked volt az agresszor vond ki a játékból és nyugodt hangon, düh nélkül magyarázd el neki, hogy a viselkedése (csípés, harapás, verekedés, bármi hasonló) nem elfogadható és azt is mondd el, hogy miért. Figyelmeztetheted a következményekre is: „Ha tovább folytatod leülsz mellém ide a padra.” vagy „Ha nem hagyod abba, haza kell mennünk.”

Ne próbálj igazságot tenni

Ne próbáld kideríteni, hogy ki kezdte a verekedést, ki ütött először, ki a hibás. Inkább játszd a mediátor szerepét, ne a bíróét. Mindegy is ki kezdte, a lényeg, hogy vége legyen.

Felesleges a hosszú prédikáció

Fontos, hogy tudja a gyerek, hogy másokat bántani elfogadhatatlan, de fölösleges folyamatosan ezt hajtogatni a játszótérről a hazafelé vezető úton. Vagy a játszótérre menet végig arra figyelmeztetni, hogy hogyan kell szépen viselkedni majd a homokozóban. Ezzel nem valószínű, hogy megelőzhetünk bármit is, viszont olyan feszültséget kelthetünk a gyerekben, ami nagy eséllyel robbanni fog.