Legyetek őszinték hozzám

Szeretem tudni, hogy mi folyik körülöttem. Őszintén mondjátok el, hogy mi történik – még mielőtt megtörténik – de úgy, hogy meg is értsem, valahogy így: „Nem vagyunk boldogok együtt, jobb lesz, ha nem élünk egy házban, így jobban fogunk tudni gondoskodni rólad is.” Jobban jártok, ha elmagyarázzátok, hogy apa nem elmegy, csak máshol fog lakni, különben ezentúl félni fogok, hogy ha valaki elmegy otthonról, az már soha többé nem jön vissza. Nem kell válásról beszélni, úgysem értem, hogy mit jelent ez a szó. És nem kell beavatnotok a köztetek lévő problémákba se, úgyse tudok segíteni benne.

Lehet bennem némi érzelmi zavarodottság

Lehet, hogy nem szólok majd semmit, amikor elmondjátok nekem, hogy külön váltok, mert nem is fogom föl mindaddig, amíg meg nem történik a változás az én életemben is. Előfordulhat, hogy csak ekkor kezdek el kérdezősködni. Ha kihasználjátok ilyenkor az alkalmat, lehet, hogy az érzéseimet is megosztom veletek.

Jó ha tudom, hogy másokkal is történnek hasonló dolog

Ha beszélgetünk arról, hogy a barátaim között is vannak olyanok, akiknek elváltak a szülei, akkor nem fogom olyan különlegesnek érezni a helyzetemet és megnyugszom. Ha vesztek olyan könyveket, amik erről a témáról szólnak és együtt olvasgatjuk ezeket, annak is örülni fogok.

Fontos, hogy érezzem mindketten továbbra is ugyanúgy szerettek

Ha látom, hogy köztetek megszűnt a szeretet azt gondolhatom, hogy egyszer csak engem se fogtok szeretni többé. Szeretnék biztos lenni abban, hogy engem mindig is szeretni fogtok és sose hagytok el úgy, mint egymást. Ezért nem bánom, ha napjában többször is biztosítotok a szeretetetekről.

Legyünk szorosban!

Ahhoz, hogy biztonságban érezhessem magam, legalább egyikőtökkel szeretnék most még több időt együtt lenni.

Űzd el a bűntudatomat

Hajlamos lehetek magamat okolni a válás miatt: „Mit csináltam, hogy ez történhetett?” Örülök, ha világossá teszed a számomra, hogy én semmiképpen se vagyok felelős a történtekért – és jó, ha azt is tudom, hogy annak érdekében sem tehetek semmit, hogy helyrejöjjenek köztetek a dolgok. Hú, nagy kő esett le a szívemről!

Szeretném, ha minden a régiben maradna

Lehet, hogy úgy fogok tenni, mintha semmi se történt volna: anya és apa igazán szeretik egymást és újra össze fognak jönni. Ha megérted az érzéseimet és elmagyarázod, hogy hiába teszek úgy, mintha semmi se történt volna, az nem fog változtatni a helyzeten, lehet, hogy titokban még meg is könnyebbülök.

Lehetnek nehezebb időszakok is

Például esténként és hétvégeken, amikor azelőtt mindkét szülőm körülöttem volt. Bármikor reagálhatok úgy a változásra, hogy nehezen alszom el, félek a sötétben vagy éjszaka felriadok. Legyél megértő és türelmes. Sok sok extra figyelem és szeretet megnyugvást hoz, különösképpen lefekvéskor. Persze jobban teszed, ha nem ajánlod fel az ágyadat, mert nem garantálom, hogy nem fogok a következő 4-6 évben ott letáborozni, vagy azt hinni, hogy átvehetem apa (vagy anya) szerepét az életedben.

A tőled való elválás is nehezebb lehet ezekben az időkben, akár este lefekvéskor, akár reggel munkába induláskor. Ilyenkor is segít az extra figyelem és szeretet, hogy átsegítsen a nehézségeken.

Lehet, hogy újra kisbaba szeretnék lenni és ragaszkodni fogok olyan tárgyakhoz vagy szokásokhoz, amiket már rég elhagytam. Jobban örülök, ha megértéssel és türelemmel vagytok ezek iránt, mintha leszidtok vagy kicikiztek emiatt. Várjátok meg, míg magától elmúlik, ígérem nem tart sokáig.

Könnyítsd meg számomra az átmeneti időszakot átmeneti tárgyakkal

Most még nagyobb szükségem van a közelségetekre, mint valaha, de persze tudom, hogy nem lehettek folyamatosan mellettem. Ezért jól jönne egy olyan tárgy, ami mindig megnyugvást tud nyújtani: egy plüss, egy rongy vagy egy játék helyettesíthet benneteket akkor is, amikor nem tudtok a közelemben lenni.

Ne dobjatok bele a mély vízbe egyik napról a másikra

Ha még sose töltöttem hosszabb időt apával, akkor ne kezdjétek rögtön fele fele időben a gyermekfelügyeletet, mert biztos, hogy hisztizni fogok. Ne kelljen hirtelen hosszabb időt távol töltenem anyától, mert megijedek. Örülök, ha mindkettőtök szeretne ugyanannyi időt tölteni velem, de fokozatosan szoktassatok ehhez hozzá. Találkozzunk először csak néhány órát, aztán majd alszom nálad 1-2 napot és szépen lassan eljutunk majd az esetleges heti váltásig. Annak is örülök, ha mindkettőtöket láthatom minden nap. Bármiben is állapodtok meg, ha látjátok, hogy nem jó nekem változtassatok a terven addig, amíg újra biztonságban érzem magamat.

Ne határozzatok meg túl hosszú időtartamokat

Fogalmam sincs még az időről, és végtelen hosszúságúnak tűnik szombatig várni apára. Mi lenne, ha gyakrabban meglátogatna és egyik alkalomtól a másikig egy nagyméretű kiakasztott naptáron ikszelhetném ki az eltelt napokat?

Tartsatok meg minél több szokást, napi rutint

Ha ezek mindkettőtöknél ugyanazok, akkor könnyebb lesz nekem is, amikor majd elkezdek ingázni a két háztartás között. Ha mindkettőtöknél ugyanúgy le kell feküdni délutánonként és ugyanakkor van ideje itt is, ott is a vacsora-fürdés-fekvés hármasának, akkor az megkönnyíti számomra az alkalmazkodást.

Odafigyelés, igazságos fegyelmezés és következetesség

Legyetek minél többet velem, játszunk, kiránduljunk, olvassunk mesét. Imádom, ha foglalkoztok velem, de ha mégsem, akkor mindent meg fogok tenni azért, hogy figyeljetek rám. Lehet, hogy rosszalkodni is fogok ennek érdekében, és ha rám szóltok ezért, akkor meg leszek győződve, hogy igazságtalanok vagytok. Ha viszont ma büntetés jár azért, amit tegnap még szabad volt csinálni, akkor azzal csak összezavartok.

Jobb, ha ragaszkodtok a már kialakított szabályokhoz

Ha apa új lakásában is ugyanazok a szabályok, amik eddig otthon is érvényben voltak (pl. nem megyünk cipővel a bútorra, nem eszünk az ágyban, stb.) úgy hamar meg fogom szokni az új helyzetet. Ha nem tudtok megállapodni ezekben, akkor jobb ha elmagyarázzátok nekem, hogy apa is és anya is a maga módján csinálja a dolgokat, mindenhol egyedi szabályok érvényesek. Továbbra is úgy neveljetek mint addig, nem kell szigorítani ezen csak azért, mert a válás miatt ingerlékenyek és idegesek vagytok, de nem is kell lazítanotok rajta, csak mert bűntudatotok van velem szemben. Ígérem, jobb lesz így nektek is:)

Ha nem vagytok résen, tuti kijátszalak titeket egymás ellen

Ha megfogadjátok a fentebb leírtakat és közösen határozzátok meg a szabályokat, akkor lehet, hogy nem tudlak titeket azzal terrorizálni, hogy ezt apánál lehet, azt meg anya engedi meg. Persze azt nem ígérem, hogy meg se fogom próbálni!

Figyeljetek, hogy mit beszéltek előttem!

Ne tegyetek sértő megjegyzéseket egymásra előttem és ne kezdjetek el veszekedni a fejem fölött. Azért, mert ti már nem szeretitek egymást én még semmivel sem fogom kevésbé szeretni apát vagy anyát. Nem szeretnék állást foglalni vitás kérdésekben és ne kelljen választanom a szüleim között. Ne terhelj azzal, hogy a bizalmasoddá teszel és beavatsz a dolgaidba és nem szeretnék közvetíteni kettőtök között se. Ne kérdezzetek egymásról és ne üzengessetek általam egymásnak!

Tiszteljétek egymást!

Ha nem tudtok barátok maradni, akkor tartsatok fenn „üzleti” kapcsolatot. Az üzletfeleiteket sem kell feltétlenül szeretnetek ahhoz, hogy jól kijöjjetek velük. Nekem elég, ha tisztelitek egymást.

Ne legyél túl szigorú magaddal szemben

Tudom, hogy nem csak nekem kell megküzdeni a válás nehézségeivel, te is lehetsz stresszes és elkeseredett emiatt. Értem, ha meg vagy ijedve attól, hogy egyedülálló szülőként kell felnevelned. Nekem belefér, ha nem tudsz mindig nyugodt és türelmes maradni, te is legyél elnézőbb magaddal szemben. Bármi is történjen, én mindenképpen szeretni foglak!

Legyetek boldogok!

Nekem az a legfontosabb, hogy boldogok legyetek, mert akkor nekem is kiegyensúlyozott, türelmes szüleim tudtok lenni. Én persze annak örülök a legjobban, ha ezt egymás társaságában éritek el, de ha ez nem megy, miattam semmiképpen se maradjatok együtt. Ezt a felelősséget nem vállalom!