Akkor hoztam el a jó nevű alternatív iskolából a gyermekemet, amikor válogatott sportoló létére testnevelésből is csak négyest kapott. Azt mondta a tanár, hogy egy ilyen szintű sportolótól többet vár el. Mint minden 14 éves, valószínűleg ő is elengedte magát tornaórán és többet hülyéskedett a kelleténél. De szerintem ez semmit se von le abból, hogy ő egy kitűnő atléta.

Úgy gondolom, hogy ahol – az élet bármely területén is megszerzett – teljesítményt nem becsülik meg eléggé, ott nem támogatják a gyermekek önbecsülését. Márpedig én szülőként azt tartom a legfontosabbnak, hogy segítsem a gyermekemet abban, hogy egy egészséges, stabil önértékeléssel és önbizalommal rendelkező felnőtt váljék belőle.

Soha nem mondom a gyerekeimnek, hogy első a tanulás. Főleg, mert tudom, hogy a tanulmányi eredmény egyáltalán nem korrelál az életben való beválással! (Nézzünk csak szét gyorsan a volt osztálytársaink körében: vajon a legjobb tanulók vannak-e most a legmagasabb pozíciókban?) Számomra az a fontos, hogy a gyermekem megtapasztalhassa azt, hogy ő jó valamiben, hogy a befektetett energiája megtérül. Érezze, hogy támaszkodhat a képességeire és sikeres. Nekem az már tényleg mindegy, hogy azt jelenleg a sportban, a művészetben, a zenében vagy a tanulásban éri-e el. Én segítem, hogy megtalálja azt, amiben tehetséges és kiteljesedhessen benne.

Érdemes olyan iskolát választani, ahol büszkék a gyermekek eredményeire, elismerik a sikereiket, támogatják és segítik őket. Ezáltal növelik az önelfogadásukat, az önmaguk iránti tiszteletet, az alkalmasság érzetét. Ezzel együtt növekedni fog a belső stabilitásuk és biztonságérzetük.

Munkám során sajnos nagyon sok olyan felnőttel találkozom, akik azért nem jutnak előrébb az életükben, mert nem bíznak önmagukban, a munkájukban vagy nem hisznek abban, hogy ők szerethetőek. Márpedig ha még magunk sem hisszük el, hogy megérdemelnénk egy jobb munkát, egy kinevezést vagy egy fizetésemelést, akkor hogy is várhatnánk ezt el másoktól? Vagy ha nem vagyunk meggyőződve arról, hogy vagyunk annyira szerethetőek, hogy az a bizonyos nagy Ő minket válasszon, vagy, hogy a párunk jobban megbecsüljön, akkor miért is gondoljuk azt, hogy mások szeretni és becsülni fognak?

Az önbecsülést, önértékelést, önbizalmat gyermekkorunkban kezdjük el építgetni a külvilág visszajelzései alapján. Azok a gyermekek, akik korán megtanulják, hogy ők jó és értékes emberek, felnőtt korukban is jobban fognak bízni önmagukban. Nekik kevésbé lesz szükségük mások elismerésére és jóváhagyására ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Jobban tudnak majd értékes, egyenrangú kapcsolatokat kialakítani, sikeresebben fogják megoldani a problémáikat és könnyebben tudják majd visszautasítani a drogokat. Nekik lesz magas az önbecsülésük.

Abban, hogy eljussanak idáig, nekünk, szülőknek elengedhetetlen a szerepünk. A következő cikkemben tippeket is találtok arra, hogy hogyan erősíthetitek meg gyermekeitek önbecsülését.