Az emberek 50 százaléka vallja magát visszahúzódónak, introvertáltnak. De vajon tényleg csak félénkek, vagy a szorongásuk már oly mértékű, ami mentális zavarnak számít? A szociális fóbia a társadalom mintegy 10 százalékát érinti, a harmadik leggyakoribb pszichiátriai betegség.

Az, hogy valaki félénk lesz-e, attól függ, hogy milyen környezetben nőtt fel gyermekkorában, hogyan nevelték a szülei és hogy milyen élettapasztalatokkal rendelkezik. A félénkség nagy mértékben kultúra függő is. Legkevésbé jellemző az izraeliekre, míg leginkább a japánok és a taiwaniak mondhatók félénknek.

Néhanapján mindannyian idegesek vagyunk egy-egy fontos találkozó előtt, ha szerepelnünk kell vagy ha ismeretlen társaságba lépünk. De azok, akik szociális fóbiában szenvednek már hetekkel ezen események előtt szoronganak.

Túlságosan is foglalkoztatja őket, hogy mások mit gondolnak róluk, mintha folyamatosan mikroszkóp alatt vizsgálnák őket. Éppen ezért túl sokat foglalkoznak azzal, hogy mit és hogyan tesznek, mondanak vagy hogy, hogy néznek ki. A folyamatos szorongás megakadályozza őket abban, hogy kifelé is figyeljenek, élvezzék a jelen pillanatot és szabadon élhessék a mindennapjaikat. Életük beszűkül, egyre jobban tartózkodnak az emberektől, nehezükre esik iskolába vagy munkába járni. Csökken a munkahelyi teljesítményük és előmenetelük, rengeteg lehetőségtől esnek el a társas helyzetektől való visszahúzódásuk miatt. Bár rendszerint a szociális fóbiában szenvedők is tudják, hogy félelmük indokolatlan mértékű, de ennek ellenére se tudják kontrollálni az állandó szorongást.

Ezeket az érzéseket gyakran testi tünetek is kísérik, mint elpirulás, fokozott izzadás, remegés, heves szívdobogás érzés, magas pulzus, szájszárazság. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy ezek a jelek sokkal kevésbé tűnnek fel a kívülállóknak, mint amennyire kellemetlennek érzik azok, akik ettől szenvednek.

Ha az élet legtöbb területére kihat a szorongás, akkor generalizált szociális fóbiáról beszélünk. A tünetek gyakran már gyermek -vagy serdülőkorban kezdődnek. A visszahúzódó gyermekek gyakrabban vannak kitéve társaik piszkálódásainak, csúfolódásnak. Nagyobb ilyenkor az esély az elszigetelődésre, amitől még kevésbé tudnak megfelelő szociális készségeket kialakítani.

Az egyszerű, vagy körülírt szociális fóbia általában felnőttkorban alakul ki. Ebben az esetben a félelem leggyakrabban csak néhány társas helyzetre terjed ki.

10 jel, amely arra utal, hogy szociális fóbiában szenvedsz

1. Állandóan azzal vagy elfoglalva, hogy mit gondolnak rólad mások.

2. Félsz nagyobb hallgatóság elé kiállni, előadást, beszédet tartani, nyilvánosan szerepelni.

3. Kellemetlennek érzed, ha mások előtt kell enni, inni, írni vagy éppen telefonálni.

4. Túlságosan is tartasz a visszautasítástól és a kritikától.

5. Félsz a jövőtől, negatív elvárásaid vannak az eljövendő eseményekkel szemben.

6. Újra és újra éled gondolatban a kudarcaidat (egy elrontott randit, prezentációt, egy elhalasztott lehetőséget).

7. Alacsony az önértékelésed, éles az önkritikád, irracionális és negatív az önmagadról kialakított képed.

8. Elzárkózol a családodtól, barátaidtól, magányos vagy.

9. Bár tudod, hogy gondolataid nem reálisak, nem tudsz változtatni rajta, nem tudod hogyan kellene racionálisan gondolkodni. Nem látod a kiutat, csapdában érzed magad.

10. A folyamatos félelem, szorongás, elkerülő viselkedés több, mint 6 hónapja fennáll.

Mivel a szociális fóbia nem egy olyan pszichés probléma, amely úgy ahogy jött el is múlik, ha úgy érzed, hogy ebben a betegségben szenvedsz, érdemes szakember segítségét kérni, mert anélkül félő, hogy egy egész életen át elkísérnek a tünetek.