Sokan teszik fel mostanában ezt a kérdést és a válaszom minden esetben az, hogy NE! Még akkor se, ha esetleg azzal engedte is el az év végén a tanítónéni a gyermeket, hogy gyakoroljon a nyáron.

A szünidő ugyanis a gondalan játék, felfedezés, pihenés időszaka. Legyen sokat a szabadban, csavarogjon a természetben, strandoljon, táborozzon, találkozzon a barátaival. Azért az olvasást én is szorgalmaznám, de persze nem muszáj a kötelező olvasmányt olvasnia, válasszon bármit, ami közel áll a szívéhez, legyen az akár egy könnyű nyári regény. És nem kötelezném olvasónapló írására, mint ahogy az írás gyakorlására sem, még ha éppoly olvashatatlanul ír is.

Ne tanulással, esetleg haszontalan gyakorlatok megírásával töltse a szünetet, bár még az is előfordulhat, hogy gyermekünk a későbbi számonkéréstől szorongva így a szünet vége felé magától is előveszi a gyakorolni valót. Szülőként nem bátorítanám erre, használja ki a szünetet játékra, mozgásra, vagy ha éppen kamasz, akkor pihenjen, tegyen „semmit”, hiszen ő az élettani eredetű fiziológiás lustaság korát éli.

A közös tanulás helyett – ami legtöbbször mérgezi a szülő gyerek kapcsolatot – használjuk ki a közösen együtt tölthető időt meghitt beszélgetésekre, kirándulásokra, haszontalan együttlétekre, melynek során érzelmileg töltekezhetnek gyermekeink, hogy ezáltal felvértezve újult erővel vághassanak neki a következő tanévnek.