Nagyon érdekes kísérletnek vetettem alá magam az elmúlt hetekben. Szülőként kipróbáltam a mindfulness szemlélet gyermeknevelésbe való átültetését. Nem ígérek könnyű utazást annak, aki belevág ebbe a kalandba, viszont biztos, hogy aki kipróbálja, soha többé nem fogja már ugyanúgy használni az addig jól bevált nevelési módszereit, mint azelőtt.

Mi is a mindfulness

A mindfulness tudatos jelenlétet vagy éber figyelmet jelent magyarul. Ebben az állapotban figyelmünket célirányosan és ítélkezés mentesen a jelen pillanatra irányítjuk, csak az „itt és most”-ra koncentrálunk. A gondolatainkat és az érzéseinket egy bizonyos távolságból szemléljük, anélkül, hogy jónak vagy rossznak minősítenénk őket. Egyszerűen csak megfigyeljük a körülöttünk lévő világot, érzékszerveink működését felerősítjük, hagyjuk, hogy a színek, hangok, illatok hassanak ránk. Figyelemmel kísérjük testérzeteinket, gondolatainkat (amiket ha elkalandoznának gyengéden visszairányítunk) és érzelmeinket is.

Csak a jelen pillanat az, ami a miénk és amiben tudunk tenni valamit a jóllétünkért. Hajlamosak vagyunk ugyanis elkalandozni a múltba vagy rágódni a jövőn, pedig ami elmúlt az már nem változtatható meg, a jövő pedig még nem érkezett el és teljesen ismeretlen. A mindfulness abban segít, hogy harmonikusan tudjunk élni a jelenben.

Ez nem egy vallás vagy tanítás. Nem törekszik egy másfajta tudatállapot elérésére. A mindfulness egy életforma, amit érdemes beépíteni a mindennapjainkba. Használhatjuk evés, takarítás, sétálás vagy munkavégzés közben is (úgy, hogy nem automatikusan végezzük ezeket, hanem figyelmünket tudatosan az adott tevékenységre irányítjuk és megfigyeljük közben, hogy az hogy hat ránk). Sőt, az elalvás megkönnyítése érdekében is bevethetjük ezt a módszert.

Ha e szerint éljük az életünket, annak rengeteg pozitív hatása van: csökken a stressz mértéke, kezelhetőbbé válik a depresszió, erősödik az immunrendszer, növekszik az elégedettség érzése, a türelem és az önbecsülés, koncentráltabbá válik a figyelem.

Én ezúttal a mindfulnesst a gyermeknevelés területén próbáltam ki.

Jelen lenni a gyermek életében

Ez a fajta jelenlét nem az együtt töltött idő mennyiségét jelenti, hanem azt a minőségi figyelmet, amit a gyermekünkre fordítunk. A figyelem a gyerekek elemi szükséglete. Számukra ez egyenlő a szeretettel. Mindent megtesznek, hogy magukra irányítsák a szüleik figyelmét, akár rosszalkodással is. Inkább szidják le, minthogy semmibe vegyék.

De hogy tudnánk megadni a gyermekünknek a kellő figyelmet, ha mi magunk is figyelmetlenek vagyunk? A mindfulness olyan technikákat mutat, amelyek fokozzák a jelen pillanatra való koncentrálás képességét, aminek segítségével harmonikus és békés úton nevelhetjük a gyermekeinket.

Engedjük el a múltat

Lényeges, hogy ne hagyjuk, hogy a mindennapjainkat az automatizmusok uralják és berögzült sémák szerint reagáljunk a gyermekeink viselkedésére.

Ne akkor adjunk enni a gyereknek, amikor az óra szerint ebédidő van, hanem azt figyeljük, hogy mikor éhes. Ne feltétlen tegyük be az ágyába ha nyűgös, csak azért mert úgy gondoljuk, hogy akkor szokott sírni, amikor fáradt, hanem próbáljuk meg kideríteni, hogy az adott pillanatban mit is szeretne kommunikálni a sírásával. Talán csak egy ölelésre vágyik…

Minden pillanat új és különbözik a korábbitól, így ami tegnap bevált a gyereknevelésben, az nem biztos, hogy ma is működni fog. Úgy kellene gyermekünkre tekinteni minden egyes pillanatban, ahogy egy újszülött csodálkozik rá mindenre nap mint nap.

Te is észreveszed időnként magadon, hogy ugyanúgy fegyelmezed a gyerekeidet, ahogy azt a szüleid tették veled, pedig már akkor is utáltad az adott módszert? A mindful nevelés során a saját szüleinktől hozott minták tudattalan tovább örökítését szakítjuk meg azzal, ha nem a múltban már bevált nevelési elvek szerint reagálunk, hanem mindig friss szemmel nézzük a jelen történéseit és a pillanatnyi helyzetnek megfelelően cselekszünk.

Magam is gyakran vetem be ugyanazokat a nevelési módszereket időről időre, amik már korábban se mindig váltak be, de jobbat még nem sikerült kitalálnom. Nem kevés erőfeszítés kell ahhoz, hogy az egyszerűség kedvéért ne az addig jól, vagy kevésbé jól bevált klisékhez nyúljunk vissza, hanem pillanatról pillanatra értékeljük a helyzetet és annak megfelelő döntést hozzunk.

Érdemes kipróbálni…nem könnyű.

Ne foglalkozzunk a jövővel

Az egyik budapesti gimnázium tűzte ki ezt a jelszót a zászlajára: A gyerek nem az életre készül, hanem él! Nagy igazság, főleg, ha ebben a szellemben a jelen döntéseit nem azzal a szándékkal hozzuk meg, hogy a gyermekünk jövőjét egyengessük. Nem azért járatjuk zongorára, mert mindenki szerint isten adta tehetség és vétek lenne most abbahagynia, hanem azért zenél, mert kedvét leli benne. Nem akadunk ki azon, ha rossz jegyet hoz haza, mert nem az jár a fejünkben, hogy „úristen mi lesz ebből a gyerekből?” Persze azért leülünk és megbeszéljük vele, hogy mit gondol a teljesítményéről. És mivel a gondolatainkban nem a saját válaszunkat fogalmazzuk közben (!), így jobban tudunk figyelni a gyermekünk mondandójára és még az is lehet, hogy közelebb kerülünk egymáshoz a beszélgetés folyamán.

Ha a jelen pillanatnak élünk az azt is jelenti, hogy nem törődünk mások elvárásaival és nem foglalkoztatnak a „mi lesz ha” kezdetű mondatok sem. Ha minden a jövő miatt való aggódást, félelmet, szorongást magunk mögött hagyunk, akkor tudunk teljes mértékben csak a gyermek jelen szükségleteire koncentrálni.

Gyermekeink jövője feletti aggódásunk jócskán rányomja a bélyegét a mindennapokra, megkeserítve ezzel a saját és a gyermekeink életét is. Ha viszont gyakoroljuk a tudatos jelenlétet a gyermeknevelésben, sokkal harmonikusabb és békésebb napok elé nézhetünk.

Ezt is érdemes kipróbálni….