A gyerekeknek ugyanúgy meg kell küzdeniük a mindennapi stresszel, mint ahogy nekünk, felnőtteknek is. Szorongáskeltő helyzetekben ők is ugyanúgy reagálnak: az izmaik megfeszülnek, a légzésük és szívverésük felgyorsul, nő a vérnyomásuk. Ha a feszültségek feldolgozására és oldására nincsenek meg az eszközeik, abba bele is betegedhetnek.
Mivel az élet kihívásait elkerülni nem tudják, a legjobb, ha elsajátítják azokat a módszereket, amelyekkel kezelni tudják a stresszhelyzeteket. Pszichológusok ugyan kezdeményezték, hogy kerüljön be a Nemzeti alaptantervbe egy heti 30 perces lazítás, amelynek során alkalmuk adódott volna a diákoknak, hogy megtanuljanak relaxálni és levezetni a feszültségeiket, de ezt nem sikerült keresztül vinniük. Olyan vádak érték a program kidolgozóit, hogy megpróbálják mentális úton befolyásolni a gyerekeket, a meditációt pedig valamiféle kártékony tudatmódosításnak vélték!
Pedig a relaxáció hatására a testi-lelki feszültség csökken, a vérnyomás rendeződik, az izmok ellazulnak. Nem csak a szorongás csökkentésében, de az agresszió kezelésében is nagy segítség lehet. Jó érzés a gyerekeknek, ha tudják, hogy van egy olyan módszer a kezükben, amelynek segítségével javíthatják a közérzetüket és megteremthetik maguk számára a lelki kiegyensúlyozottságot. Felnőttként tudjuk, hogy micsoda előny, ha gyermekkorban megtanulhatjuk ezeket a technikákat és később egész életünk folyamán alkalmazni tudjuk.
Én a következő rövid kísérlettel szoktam elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mi is az a meditáció: Egy befőttesüveg aljára egy kevés homokot teszünk, majd feltöntjük vízzel. Jól összerázzuk és megfigyeljük, ahogy a homokszemcsék össze vissza keringenek a vízben. Elmondom a gyereknek, hogy minden homokszemcse egy-egy gondolatot reprezentál, legyen az egy vidám, egy szomorú, vagy egy dühös gondolat. Ezek a homokszemcsék olyanok, mint az egész nap a fejünkben kavargó gondolatok. Amikor letesszük az üveget és hagyjuk leülepedni a homokot az pedig olyan, mint amikor a meditáció hatására a gondolataink lecsillapodnak és elcsendesednek. Béke és nyugalom tölt el bennünket.
Nálam a gyerektanfolyamok végén van egy rövid vezetett meditáció, amit mindig nagyon élveznek a gyerekek. Ha te is szeretnéd kipróbálni otthon, akkor nagyon ajánlom „A csodalámpa” című könyvet! A rövid történetek aktív szellemi részvételt kívánnak a gyerekektől, ösztönzik a képzelőerejüket, megnyugtatják és a megelégedettség érzésével töltik el őket. Ez még nem a szó szoros értelmében vett meditáció, de elindít azon a belső úton, amely később oda vezet.
A relaxáció első lépése a légzés lecsillapítása. Az esti ágyba bújás után lazítsatok néhány egyszerű jógalégzéssel. Ezt pedig a következő vizualizációs technikával taníthatod meg a gyermekednek:
Feküdj le és lazítsd el a testedet. Vegyél egy nagy levegőt és töltsd meg vele a pocakodat úgy, mintha egy nagy lufit fújnál fel. A mellkasod ne mozogjon, csak a hasadba vedd a levegőt, megtöltve így a lufidat. Gondold ki, hogy milyen színű legyen a lufid. Érezd és lásd, ahogy a pocakod egyre nagyobbra nő. Fokozatosan töltsd meg a lufit egyre több levegővel. És amikor már szép nagyra fújtad, akkor lassan és nyugodtan fújd ki a levegőt. Érezd ahogy az egész tested ellazul, ahogy a lufi is egyre kisebb lesz. Számolj el négyig, mialatt beszívod a levegőt, majd ismét négyig, miközben kifújod. Minél tovább számolsz, annál nagyobb lesz a lufid.
Miután kellőképpen ellazult állapotba jutottatok, lapozd fel a könyvet és kezdj bele az egyik történetbe. Szerintem gyermeked még sokáig ebből fogja kérni a mesét:)
