Te is gyakran érzed úgy, hogy az amúgy jó képességű gyermeked teljesítménye elmarad a társaiétól? Csúnyán ír, akadozva olvas vagy a számolással áll hadilábon? Panaszkodtak már a tanárok, hogy nem tud figyelni az órákon, nagyon hamar kifárad és sokszor magatartási gondok is felmerülnek?

Ezek hátterében gyakran az idegrendszer alul szervezettsége, részleges éretlensége áll. Az idegrendszer érése a mozgásfejlődéssel áll szoros kapcsolatban, a gyermek mozgásának és észlelésének fejlődése egy-egy életszakaszban a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll. Ha a korai életkorban a mozgásfejlődés bármelyik szakasza kimarad, vagy nem gyakorlódik be eléggé, akkor a kapcsolódó érzékelő és irányító központok sem fognak megfelelően fejlődni, differenciálódni. Több terület elégtelen működése akár tanulási nehézséghez, viselkedési problémához vagy magatartászavarhoz vezethet.

Az, hogy valóban erről van-e szó, egy összetett vizsgálattal megállapítható, melyből képet kapunk a gyermek értelmi képességeiről, mozgásállapotáról és szociális érettségéről. Az idegrendszer egy-egy területének fejlettségéről az olyan elemi mozgások tájékoztatnak, mint a mellúszás, kúszás, mászás, járások, ugrások, fejemelgetés háton és hason fekvésben. Természetesen nem csak ezeket vizsgáljuk, mert előfordulhat, hogy máshol kell keresni a probléma gyökerét. A vizsgálat során pontosan meghatározzuk a fejlesztendő területeket és ez alapján állítjuk össze a fejlesztőprogramot.

Ebben kulcsfontosságú szerepe van a mozgásnak, amely visszahat az idegrendszerre, elősegítve ezzel annak érését, fejlődését. A meghatározott mozgásformákkal az idegrendszer más és más területeit ingereljük, ezen keresztül pedig jelentős javulást érhetünk el a tanulási nehézségek oldásában.

Nagy jelentősége van a mindennapi gyakorlásnak, ami napi kb. 20-30 percet vesz igénybe. A fejlesztés elsődleges célja ugyanis az új kapcsolatok kialakítása a központi idegrendszeren belül. Ezeket a kapcsolatokat pedig minden nap meg kell erősítenünk ahhoz, hogy stabilan ki tudjanak épülni és meg tudjanak erősödni. Ha viszont nem végezzük rendszeresen a gyakorlatokat, akkor ezek hamar elkezdenek visszafejlődni.

Három-négy hetenként a gyermek fejlődési ütemének megfelelően új feladatsort állítunk össze a számára.

Ha szükség van rá, legjobb óvodás korban elkezdeni a mozgásterápiát, hogy az iskolában kevesebb kudarc érje a gyermeket. Természetesen iskolás korban sem késő a fejlesztés, és ha sikerül felszámolni az idegrendszer szerveződésébe becsúszott hibákat, akkor várhatóan a tanulási nehézségek tünetei is jelentősen csökkennek: javul az olvasás, a helyesírás, szebbé válik a külalak, oldódnak a számolási nehézségek.

Az általam alkalmazott mozgásterápiás fejlesztőprogramot a méltán elismert hazai fejlesztőpedagógus, Kulcsár Mihályné dolgozta ki.