Holnap nagyon sok kisgyerek kezdi az óvodát és iskolát. Sok gyermeket bizony szorongással tölt el, ha arra gondol, hogy reggel hogyan fog búcsút venni a szüleitől. Hosszú volt a nyár, jó volt otthon lenni, kirándulni, játszani vagy éppen csak együtt lustálkodni. Ehhez képest nagy változás lesz, hogy időben kell felkelni, elindulni, elválni a szülőktől és várni a délutáni találkozást. És ez bizony nem csak az óvodát és iskolát most elkezdőknél van így, de az „újrakezdőknek” is okozhat kezdetben nehézséget a mindennapok rutinjába való belerázódás.

Nálunk családi legenda, hogy nővérem minden reggel óriási hisztivel búcsúzott édesanyámtól az óvodában, amitől anyukám nem kis lelkiismeret-furdalással indult munkába. Mígnem egyszer az óvónéni megkérte, hogy jöjjön vissza 10 perc múlva és kukkantson be óvatosan a csoportszoba ablakán. Na, akkor maga is meggyőződhetett róla, hogy kislánya milyen boldogan és felszabadultan játszik, az előző hisztinek nyoma sem látszott.

Mostanra én is több óvodai és iskolai beszoktatáson vagyok túl, és mindig azzal nyugtattam magam, hogy mivel nem Szibériába küldtem a gyereket, remélhetően jól fogja érezni magát abban az intézményben, amit olyan nagy körültekintéssel választottam ki neki.

Amennyiben nem arról van szó, hogy hetek múltán is úgy kell magunkról lefejteni a gyermekünket és úgy látjuk, hogy napközben élvezi az óvodában eltöltött időt, nincs miért aggódni. A reggeli nyafogás, sírás valószínűleg nem annak a jele, hogy nem érzi jól magát az óvodában, inkább csak arról van szó, hogy az otthonból az óvodába való  átmenet jelent nehézséget.

 Nézzük, hogyan könnyíthetjük meg ezt a számukra

• Biztosítsunk reggel elegendő időt a nyugodt ébredésre, készülődésre, reggelire (egy fáradt vagy éhes gyerek még nyűgösebb reggel). Ne kelljen sietve elhagyjuk az otthonunkat, hagyjunk időt az összebújásra, beszélgetésre.

• Vigyen valamit otthonról magával: egy plüsst, pelust vagy egy játékot. Próbáljátok ki, hogy könnyebb-e úgy az elválás, ha valami olyat visz, ami a tiéd: egy sálat, régi pénztárcát lejárt kártyákkal, szemüvegtokot, kis cetlit amire rajzoltál neki. Ezek a tárgyak megnyugvással töltik majd el.

• Ne várd előre a hisztit, ne számíts sírásra. Még ha a legrosszabbra is számítasz tégy úgy, mintha a legjobbat várnád. Ahelyett, hogy arról beszélgetnétek az úton, hogy „ugye ma reggel nem lesz sírás” (amivel lehet, hogy pont az ellenkezőjét váltod ki), inkább segítsd felkészülni a napjára. Tedd könnyebbé az átállást azzal, hogy arról beszélgettek, mi fog történni aznap, mivel szeretne játszani elsőként, vajon mi lesz ma tízóraira. Kérdezd a barátairól, kinek a szekrénye van az övé mellett, melyik a kedvenc képeskönyve.

• Legyél nyugodt és vidám. Lássa rajtad, hogy biztos vagy abban, hogy jó helyen hagyod és jól fogja érezni magát. Ha bármi idegességet lát rajtad ő is el fog bizonytalanodni. Ha te félsz őt otthagyni, ő is fél majd ottmaradni.

• A támogatásoddal építed az önbizalmát, a kritikával rombolod. Legyél türelmes és megértő: „Tudom, hogy nem szeretnéd, ha elmennék, de hamarosan újra látjuk egymást. Szeretlek.” Persze ne tedd hozzá, hogy „hiányozni fogsz”. Ha úgy érzi, hogy az az elvárás, hogy neki is hiányozzál, akkor nem fog tudni felszabadultan játszani egész nap.

  Ha hisztizik, akkor se kritizáld, ne szídd, ne nevezd kisbabának, ne szégyenítsd meg.

  Még ha az apró trükkök rövid távon be is válnak („Ha hisztizel nem megyünk ki délután a játszótérre.”, „Ha befejezed a sírást hozok neked valamit délután.”) hosszú távon rossz példát mutatnak, erősítve azt, hogy az érzéseinket jobb, ha elrejtjük, ahelyett, hogy kifejeznénk őket.

• Érkezzetek korán, legyen ideje akklimatizálódni. Ilyenkor az óvónéninek is több ideje van rátok figyelni és megkönnyíteni az elválást.

  Hagyj magadnak plusz időt, hogy ne kelljen azonnal elrohannod. Bóklásszatok együtt a csoportszobában. Dicsérd meg a dekorációt, a kitett rajzokat, hadd legyen büszke önmagára és az ovijára is. Nézd meg a kedvenc játékait, képeskönyveit. Miután körbejártatok kérdezd meg, hogy melyik játékkal szeretné kezdeni a napját és ülj le vele pár percre, amíg elkezdi a játékot.

  Persze nem minden gyereknél válik be ez a módszer. Van, aki jobban szereti a gyors búcsút és minél hosszasabban időzöl mellette, annál bújósabbá válik. És addig nem csatlakozik a csoporthoz, ameddig egyedül nem marad. Ha ezt tapasztalod, akkor jobb, ha reggelente egyenesen az óvónőhöz kíséred, adsz egy gyors puszit és az ajtó felé veszed az irányt.

• A búcsú legyen szeretetteljes és gyors. Amikor indulnod kell beszéljétek meg, hogy mikor mész érte. Persze ne percre pontosan, mert azt még úgysem érti, hanem úgy, hogy tudja mihez viszonyítani: „ebéd, alvás vagy uzsonna után, délutáni játék közben”. Vegyél egy könnyed, de határozott búcsút és távozz gyorsan. Ne menj vissza még egy utolsó puszira, és egy utolsó utáni ölelésre, bármennyire is húzna vissza a szíved. Integess még az ajtóból és tudd, minél hamarabb távozol, annál hamarabb tudja ő is elkezdeni a napját. Ha szeretnél, győződj meg erről magad is, de úgy leskelődj, hogy semmiképpen se vegyen észre:)

• Ha úgy látod, hogy tőled nehezebben válik el, mint a többi családtagtól, akkor kérd meg a párodat vagy a nagyszülőket, hogy segítsenek be a kezdeteknél. Lehet, hogy könnyebb a gyereknek is, ha nem te viszed őt reggel és tőled otthon búcsúzik el. Nálunk a több napos kirándulásoknál volt úgy, hogy a kisfiam jobban szerette, ha az édesapja kíséri a gyülekezőhelyre és tőlem otthon búcsúzik el, amíg a kislányomnak úgy volt megnyugtató, ha az utolsó pillanatig én vagyok mellette. Tapasztaljátok ki, hogy kinél mi válik be!

 

• Pontosan menj érte! Ne kelljen egész nap attól szorongania, hogy esetleg nem bukkansz fel a megbeszélt időben. Akár csak néhány perc is egy örökkévalóságnak tűnhet egy kisgyerek számára, főleg akkor, amikor a barátok sorra tűnnek el mellőle a szüleikkel együtt. Ha nem számíthat rád délután, nem lesz elég magabiztos reggel ahhoz, hogy hiszti nélkül elengedjen.

  Ha volt is reggel hiszti, a rosszallás ne látszódjon már délután rajtad, hazafelé ne tégy említést róla. Ahelyett beszélgessetek arról, hogy milyen vidám dolgok történtek vele aznap és mit szeretne csinálni akkor, amikor hazaértek.